Isten kezében

 

Áprily Lajos: Templom

Szóltam: Uram, az én imám merész,
a templom-ívük keskeny és nyomott.
És szólt az Úr: Fiam, légy építész,
magadnak építs bátor templomot.


Bartalis János: Könyörgés csillagokért

Kihalt szívemből minden fény forrása.
Most sötét vagyok, sötét.
Sötét, mint az ég,
melynek csillagjai aludni mentek.

Most a feketeség lefeküdt.
A megpróbáltatás napjai tartanak.
Ó meddig, meddig még, Uram?
Meddig leszek még és ég föld szánandója?

Ha te adtad Uram, mulaszd el már
e balsorsot tőlem.
Hozd fel csillagjaim lelkem egére,
hogy örökké ragyogjanak.


Áprily Lajos: Haza

Egy életben kétszer vesztettem el.
Nincs, nincs. Bús sorsot értem és kietlent.
Hová vezetsz utam? Egy hang felel:
Keress magadnak elveszíthetetlent.


Sipos Domokos: Pünkösd

Szívem, te szegény, bús madár!
Ne kérdezd, hogy hol késnek
A kettős tüzes nyelvek.
Hiába zokogsz,
Poshadt lelkekkel csudák nem történnek!
Azért én mégis kiengedlek.
Repülj szívem!
Nem baj, ha bukdácsolsz
S kegyetlenül véresre tépnek.
Vergődésed a biztos üzenet,
Hogy indul már sebes szél zúgása,
Isten markából felröppen
S felénk szárnyal a megváltás fehér galambja!


Derzsi Sándor: Tudom, itt jársz

Tudom, itt jársz most is közöttünk,
ahol a legsebzőbb a világ
itt jársz simogató szelíden,
s mégis, nem is néz senki Rád.

Mégis tovább sikoltja átkát,
fertőjét, szennyét a nyomor,
mégis fagyos a szív s a lélek
még most is jéghideg, komor.

Fagyos lelkek honába jöttél,
havas mezőkön jég-úton
lépkedsz jóságfehér ruhádban.
Hogy didereghetsz Jézusom!

Fázol, tudom, áldó kezedben
a béke ága megremeg.
S fázós hangon kérsz bebocsátást,
viszonzó jóság-meleget.

Nézd, engem is utadra zártak
visszhangtalan lélek-zenék,
fehér ruhám már szürke, ványadt,
most árnyasan megyek Feléd,

de rám ismersz: a kincseimben
könnyűid másait leled,
nyújtsd hát e kietlen magányban
felém áldó testvér-kezed.

Rád váró együtt-dobbanásul
fogadd el e vágyó dalom
s melengesd meg Te is szívem, mert
én is fázom, fázom nagyon.


Kányádi Sándor: Egy zarándok naplójából
"Versek a vers körül" c. ciklusból - 1974-77

megcsodáltam a nagyvilág
csodálni-valóan szép
katedrálisait
de imádkozni csak itthon
gyermekkorom öreg
templomában tudnék
ha tudnék